XXX. Magyar Radiológus Kongresszus

2. Szekció: Sport és képalkotás

S02.03: A leggyakoribb csont- és porcsérülések a sportaktivitásban - MR diagnosztika

Összefoglaló szövege

A professzionális és más sportaktivitásban leggyakrabban a sokszor extrém dinamikus terhelést elviselő lágyrészek: izmok, szalagok, inak sérülnek. Sokkal ritkábbak a csont és/vagy porcsérülések.
A csonttörések felosztása a trauma jellemzője és a csont minősége szerint: traumás, stress, insufficiencia, patológiás. A sportolók elsősorban traumás és stress fracturákat szenvedhetnek el. Az MR vizsgálat képes kimutatni a csont contusiókat (csontvelő oedema), a latens (occult) fracturát, a trabecularis és az impactatiós valamint az avulsiós és a stress fracturákat, de a nagy erejű traumák súlyos lágyrész sérüléseihez társuló törések felderítésében is értékes.
A csontvelő oedema kimutatása T1s valamint PD FS vagy STIR , a fracturáké főleg a T1s mérésekkel sikeres. A csont contusio jellemző lokalizációja gyakran segít a trauma fajtájának, mechanizmusának felderítésében (pl. a lat. patella luxationál)
A hyalin porc sérülései önállóan, vagy csontsérűléshez társulva fordulnak elő, fontos a subchondralis zóna állapotának felderítése. Az MR vizsgálat a contusiótól a delaminatióig terjedően képes a hyalin porc sérülések kimutatására, ezekhez használhatunk T1s, PD FS és más 3D gradiens (pl. DESS) méréseket.
A végtag ízületek rostos porcai (labrum, meniscus) a sportsérülések gyakori elszenvedői. A glenoidalis labrum sérüléseinek kimutatásához sokszor az arthrográfia nélkülözhetetlen, a térd ízület meniscus sérüléseit nativ MR vizsgálat kiválóan kimutatja.
Az előadásban egy-egy jellegzetes alsó és felső végtagi sportsérülésen kerülnek bemutatásra a csont és porcsérülések típusos MR jelei.