XXX. Magyar Radiológus Kongresszus

7. Szekció: Cardiovascularis képalkotás

S07.09: A digitális variancia angiográfia (DVA) felhasználhatóságának vizsgálata csökkentett dózisú alsó végtagi érfestések során

Összefoglaló szövege

Bevezetés: Korábbi kutatásaink során bebizonyosodott, hogy a digitális variancia angiográfia (DVA) képfeldolgozási eljárással magasabb kontraszt-zaj arány (Contrast-Noise Ratio, CNR) érhető el, és ezáltal diagnosztikai szempontból jobb minőségű felvételek készíthetőek a hagyományos digitális szubtrakciós angiográfiához (DSA) képest.
Célkitűzés: Hipotézisünk az volt, hogy a DVA eljárással nyert képminőség javulást kihasználva jelentős mértékben csökkenthető a sugárdózis az alsó végtagi érfestések során.
Módszerek: A kutatásba 30 perifériás érbetegségben szenvedő beteget (Fontaine IIb-IV, 10 nő és 20 férfi páciens, átlagéletkoruk 70±8 év) vontunk be előzetes tájékoztatás, és írásos beleegyezésüket követően. Minden páciensnél egy rutin, normál dózisú (ND) (1,2 µGy/képkocka), és egy alacsony dózisú (AD) (0,36 µGy/képkocka) kontrasztanyagos felvételt készítettünk három régióban: abdominális, femorális és crurális, amiket DSA,- és DVA eljárással egyaránt feldolgoztuk. A felvételek CNR értékeit matematikai módszerekkel vizsgáltuk és értékeltük. Ezt követően öt fokozatú Likert-skálán osztályoztuk a képminőséget a klinikai felhasználhatóság szempontjából. Az így kapott Likert-pontszámokat outlier analízist követően Wilcoxon-féle előjeles rangpróbával értékeltük.
Eredmények: 19198 CNR értékpár alapján az AD-DVA képek az ND-DSA-hoz képest 1,5-2,8x magasabb CNR arányt mutattak. A Likert-osztályozást követően a DVA képek minden régióban
magasabb átlagértéket kaptak, mint az azonos sugárdózisú DSA képek. Az eltérő dózisok összehasonlítása során abdominálisan a ND-DSA eljárás jobbnak bizonyult, mint az AD-DVA. A magas bélgáz tartalmú felvételek (3/30 páciens) kizárását követően az eljárások közötti különbség már nem volt szignifikáns (AD-DVA: 3,33±0,09 és ND-DSA: 3,42±0,1). A femorális régióban
mindegyik esetben legalább 4-es Likert átlagot kaptunk, azaz legalább a napi rutin DSA képminőségnek az összes módszer megfelel. Az AD-DVA képek a cruális régióban szignifikánsan
magasabb Likert pontszámot (3,62±0,09) értek el, mint az NDDSA (3,37±0,08) felvételek.
Következtetések: Az eredményeink azt mutatják, hogy a DVA eljárás használatával leginkább a femorális és crurális régiók érfestése során van lehetőség a képminőség megtartása mellett
jelentősen csökkenteni a beavatkozáshoz szükséges sugárdózist.
Vizsgálataink eredménye alapján a dóziscsökkentés mértéke elérheti 70%-ot.