XXX. Magyar Radiológus Kongresszus

8. Szekció: Neuroradiológia

S08.02: A fehérállományi mikrovérzések és a fehérállyomány mikrostrukturális állapota közti összefüggések vizsgálata koponyatraumában

Összefoglaló szövege

Bevezetés: A koponyatrauma (traumatic brain injury- TBI) egyik meghatározó pathologiai komponense a diffúz axonális károsodás (diffuse axonal injury- DAI), vizsgálatának legmegbízhatóbb eszközei a modern MR képlkotó módszerek. A szuszceptibilitás súlyozott (susceptibility weighted imaging = SWI) MRI, a DAI-val párhuzamosan kialakuló fehérállományi mikroszópikus vérzések kimutatásának érzékeny eszköze, ezen léziókat a szakirodalom a DAI megbízható képi markereiként tartja számon. Kialakulásuk és a fehérállomány mikrostrukturális állapota közti pontos összefüggések azonban még nem teljessen tisztázottak. A diffúziós tenzor kápalkotás (diffusion tensor imaging-DTI MRI) diffúziós paraméterek, úgy mint az axiális diffúzivitás- AD, átlagos diffúzivitás (mean diffusivity)- MD, frakcionális anizotrópia- FA, radiális diffúzivitás- RD) meghatározásán keresztül képes a DAI igazolására.

Célkitűzés: Célul tűztük ki koponyatraumát szenvedett SWI pozitív és negatív betegekben a DAI kialakulásának igazolását, a fehérállományi SWI léziók diffúziós paraméterekkel való összefüggésének vizsgálatát.
Módszer: 26 középsúlyos-súlyos koponyatraumát szenvedett beteg (12 nő, 14 férfi) és 26, nemre és korra egyeztetett kontroll alany DTI és SWI felvételeit értékeltük. Az SWI felvételek T1 súlyozott felvételekhez történő koregisztrációjával (FMRIB FSL-FLIRT) tettük lehetővé az SWI léziók precíz definiálását, SWI pozitív és SWI negatív alcsoportokat határoztunk meg, a fehérállományból probabilisztikus tractográfia segítségével 27 tractust szegmentáltunk (FSL- Autoptx). Az FSL TBSS és Randomise toolboxainak segítségével a csoportok fehérállományi diffúziós paramétereinek voxel szintű, valamint a sérült és kontroll csoportok tractus szintű átlag FA, MD, AD és RD összehasonlítását hajtottuk végre.
Eredményeink: A 26-ból 11, koponyatraumát szenvedett betegünkben összesen 16 SWI léziót azonosítottunk. A kontrollcsoporthoz viszonyítva szignifikáns FA csökkenést, MD, RD és AD növekedést tapasztaltunk (p<0.05; érintett voxelek=12451). Ugyanezen eltéréseket figyeltük meg az SWI lézió pozítiv (n=11); illetve az SWI negatív (n=15) és a kontrollcsoport között (érintett voxelek száma= 22484 és 58913; p<0,05). TBI betegeink DTI paramétereit a kontrollokéval összevetve a vizsgált 27 tractusból 23-ban találtunk szignifikáns, DAI-ra utaló eltérést. Szignifikáns eltérést azonban az SWI pozitív és SWI lézió negatív csoportok között nem sikerült feltárnunk sem a tractus sem a voxel szintű módszerrel.
Következtetés: Összegzésül elmondhatjuk, hogy betegállományunkban mind az SWI pozitív és negatív betegeink diffúziós paraméterei szignifikánsan eltértek az egészségestől, azonban a két csoport között különbséget feltárni nem tudtunk. Eredményeink klinikai jelentősége lehet, hogy koponyatraumában, még SWI negatív eseteben sem kizárható ki diffúz axonális károsodás.