XXX. Magyar Radiológus Kongresszus

1. Szekció: Intervenciós radiológia

S01.07: A radioembolisatio hazai bevezetése; kezdeti tapasztalataink 15 beteg kezelésével

Összefoglaló szövege

Előzmény
A radioembolisatiót (SIRT) 1992 óta (FDA engedély: 2002) végzik világszerte. A módszer lényege, hogy Y90-t (β-sugárzó) tartalmazó, kisméretű (20-60 µm) rezin/üveg szemcsét juttatunk szelektív vagy szuperszelektív katéterezés során a májtumor artériás ágrendszerébe. A terápiás hatásban a barchyterápia dominál, a mechanikus embolisatió csupán minimális szerepet játszik. A mai nemzetközi gyakorlatban a radioembolisatiót elsősorban HCC, CCC és mCRC, ritkábban egyéb metasztatikus májelváltozásokban (pl. neuroendocrin-, pancreas-, tüdőtumor áttétek) végzik. A beavatkozás sokszakmás, szoros kooperációban zajlik a nukleáris medicina, az intervenciós radiológiai, az onkológiai munkacsoportok között, a sugárvédelmi szolgálat bevonásával.
Módszer
Intézetünkben – Magyarországon elsőként és jelenleg is egyedüliként – 2018. december óta végzünk radioembolisatiót. A beteg SIRT kezelésre történő kiválasztása onkoteam döntéssel kezdődik: sebészileg nem ellátható, konvencionális onkoterápiás kezelésre rezisztens/alkalmatlan esetek kerültek beválasztásra. A kivitelezhetőség eldöntéséhez (lehetőleg hibrid) metszeti képalkotás és előzetes angiographia készül a tumor volumen/lokalizáció, valamint az artériás ellátás feltérképezésére. Ezeken túl a beavatkozás létrejöttének feltétele egy – a várható legjobb katéterhelyzetből – Tc99m izotóppal jelölt macroaggregat albumin beadását követően végzett teszt scintigraphia, mely során a máj-tüdő shunt megállapítása, illetve SPECT/CT-leképezéssel a majdan beadandó Y90-partikulumok várható depozíciójának „modellezése” történik. Szignifikáns extrahepaticus depositio esetén a beadási katéterpozició újratervezése/non-target ágak lezárása szükséges. A részecskékkel beadandó terápiás aktivitás számítása a korábbi, döntően hibrid képalkotó felvételek alapján történik. Mivel a sugárzó részecske az angiographiás beadása során nem látható, a részecskék injectálását frakcionaltan, glucose-oldatos átmosásokkal, illetve kontrasztanyagos kontroll töltések mellett végezzük. A beadott részecskék végleges depositióját a beavatkozás után PET/CT kamerával vizualizáljuk. Ezt követően 24 órás obszerváció és preventív gyógyszerelés kezdődik.

Eredmények
Összesen 15 betegen (7 nő, 8 férfi) végeztünk 16 beavatkozást máj malignitás miatt: CCC (N=6), mCRC (N=3), HCC (n=2), ocularis melanoma metastasis (n=2), here tumor metastasis (n=1), nyelvgyöktumor metastasis (n=1). Átlag (±SD) életkor: 56,5±16,1 év (tartomány: 20-75 év).
Technikai sikeresség: mind a 16 beavatkozás során a beadáshoz optimálisnak gondolt és előzetesen tesztelt katéterpoziciót el tudtuk érni; 2 esetben a target érpálya túltelődése miatt nem lehetett a teljes tervezett Y90 dózist beadni. Tizenhárom beavatkozás esetében csak a májba jutott el az Y90, 3 alkalommal extrahepaticus depositio (epehólyag, ligamentum falciforme, gyomor) is mutatkozott.
Metabolikus sikeresség: A F18-FDG-PET/CT-vel kontrollált esetekben (n=9) a metabolikus volumen SIRT előtt 26 ml és 1380 ml közötti értékeket mutatott, a SIRT kezelés után 3 hónappal a csökkenés mértéke 48,3% és 100% között mozgott; két esetben progresszió, 154%, illetve 554%-os volumennövekedés ábrázolódott. Hasonlóan változott ugyanezen esetekben a teljes-leasio-glycolysis értéke: a kezelés előtt 345-11576 volt, a csökkenés mértéke 49,8% és 100% között változott.
Szövődmények: Mortalitás: 1 beteg halt meg 30 napon belül a terápiával nem összefüggő okból (agyi áttét és cardiális esemény). Major szövődmény: 1 páciensnél alakult ki non-target embolizáció okán, gyógyszeres terápiára gyógyuló gastricus irradiatiós ulcus, 1 betegnél fejlődött ki 30 napon túl RILD. Minor szövödmény: Valamennyi páciensnél 3-8 óra időtartamú, terápiát nem igénylő postembolisatiós syndroma jelentkezett.
Az utánkövetés átlagos (±SD) értéke 8,4±6,9 hónap (tartomány: 1-21 hónap). Ez idő alatt 5 beteg halt meg az onkológiai megbetegedés progressziója miatt.

Konklúzió
A hazai bevezetés az eddigi tapasztalatok alapján eredményes volt. A nemzetközi adatokkal egybecsengve elmondhatjuk, hogy egyenrangú és sokszakmás együttműködés keretében, széles onkointervenciós terápiás fegyvertár részeként, gondos betegkiválasztás mellett, többféle tumortípusban lehet a radioembolisatió hatékony, személyre-szabott, pallíatív módszer, melyet szisztémas terápiával, illetve más, intervenciós onkológiai eljárásokkal is lehet kombinálni.