XXX. Magyar Radiológus Kongresszus

1. Szekció: Intervenciós radiológia

S01.10: Pyogén májtályogok perkután drenázsa

Összefoglaló szövege

Bevezetés: A pyogén májtályogok viszonylag ritka, azonban potenciálisan életet fenyegető kórképek. Bár a kombinált antibiotikum terápia és a perkután drenázs térnyerésével a mortalitás 70%-ról 6,31%-ra esett vissza, a kezelés eredményességében egyénenként nagy eltérések mutatkoznak. További probléma, hogy nem állnak rendelkezésre olyan objektív mutatók, amelyek előrevetítenék a terápia kimenetelének sikerességét az adott tályog esetén.
Célkitűzés: Célunk az volt, hogy összefüggést találjunk az intervenciós radiológiai módszerrel kezelt májtályogos betegek felvételkor mérhető labor- és radiológiai, általunk vizsgált paraméterei és a kezelés eredményessége között. Olyan, észleléskor rögzített mutatókat választottunk, amelyek prognosztikai faktorként előrevetíthetik a drenálás sikerességét és az ennek köszönhető gyógyulás valószínűségét, vagy pedig kórjelzőek lehetnek a drenázs ellenére fellépő szövődmények kialakulására vonatkozóan.
Módszerek: Retrospektív vizsgálatunk során azon 2010. január és 2019. február közötti időszakban májtályoggal diagnosztizált betegek adatait tanulmányoztuk, akik a Radiológiai Klinikán intervenciós ellátásban részesülteket. A drenázs sikeressége és a beteg felépülése (könnyű drenázs), vagy az esetlegesen fellépő szövődmények (nehéz drenázs) alapján betegeinket két csoportba soroltuk és összehasonlítva elemeztük a májtályogok kezdeti átmérőjét, lebenyi lokalizációját és etiológiai hátterét. Vizsgáltuk a betegek nemét, életkorát, kórházi tartózkodásuk idejét, a pontos drenázsidőt, a beavatkozás előtt és után mért laboratóriumi értékeket, valamint a tályog-aspirátumokból kitenyészett mikroorganizmusokat.
Eredmények: 39 fő került a könnyű, 31 fő pedig a nehéz drenázs kategóriába. A két csoport között erős összefüggés (p=0.05078) mutatkozott a kezdeti májtályog átmérőben. Míg a könnyen drenálható tályogok átlagos átmérője 72,18 mm volt, addig a nehéz drenázsok esetén ez 86,81 mm. A tályogok lokalizációját illetően azt találtuk, hogy a bal lebenyben előforduló tályogok 64,25%-a, míg a jobb lebenyben elhelyezkedőeknek csak 45,22%-a lett nehezen drenálható (p=0,2347).
Következtetetés: Vizsgálatunk alapján megállapítható, hogy a tályogok kezdeti átmérője előrevetítheti azok perkután drenázsának sikerességét. Minél nagyobb méretű az elváltozás, annál nagyobb eséllyel számíthatunk komplikált beavatkozásra. Erős összefüggés mutatkozik továbbá a bal lebenyi lokalizáció és a tályog nehezebb drenálhatósága között is.