XXX. Magyar Radiológus Kongresszus

7. Szekció: Cardiovascularis képalkotás

S07.07: A „QISS” non-kontrasztos MR angiográfiás protokoll összehasonlítása a szén-dioxid angiográfiával alsó végtagi verőérbetegeknél – első eredményeink.

Csőre Judit1, Suhai Ferenc Imre1, Gyánó Marcell1, Pataki Ákos1, Juhász Georgina1, Vecsey-Nagy Milán1, Csobay-Novák Csaba1,2
1 Semmelweis Egyetem, Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika, Intervenciós Radiológiai Tanszék
2 Semmelweis Egyetem, Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika, Semmelweis Aortacentrum

Összefoglaló szövege

Bevezetés: Az alsó végtagi verőérszűkülettel (peripheral arterial disease, PAD) bíró betegeknél gyakran fordul elő krónikus veseelégtelenség, esetükben a diagnosztikus képalkotás során kiemelkedően fontos szempont a nefroprotektív módszerek alkalmazása. Két ilyen diagnosztikai módszer reprodukálhatóságát hasonlítottuk össze: a Siemens legújabb fejlesztésű non-kontrasztos „Quiescent-Interval Single-Shot” (QISS) MR angiográfiás protokollját vetettük össze a szén-dioxid (CO2) angiográfiával.
Módszerek: Prospektív vizsgálatunk keretében 28 PAD betegen a diagnosztikai célú CO2 angiográfiás vizsgálat napján 1.5T non-kontrasztos MRA vizsgálatot végeztünk a QISS protokoll alkalmazásával. Az alsó végtagi artériákat egy 21 szegmentumból álló modell alapján osztottuk fel, a képminőség szubjektív értékelése egy 5 fokozatú Likert-skálának megfelelően történt (1- nem diagnosztikus, 5 – kitűnő képminőség). Az egyes szegmentumokat érintő szűkület mértékét a hétköznapi gyakorlatban is alkalmazott sémánk szerint határoztuk meg (nincs, <50%, 50-70%, <70%). Randomizált sorrendben négy, különböző szintű tapasztalattal bíró radiológus (2 intervenciós radiológus 11 és 7 év tapasztalattal, valamint egy radiológus szakorvos és egy rezidens 9, illetve 4 év tapasztalattal) értékelte a képeket a fentiek szerint. Az első körös elemzést követően 10 véletlenszerűen kiválasztott beteg képeit újból értékelve inter- és intraobszerver korrelációs együtthatót számoltunk. Az eredmények elemzésénél három kiemelt régióra (aorto-iliacalis, femoro-popliteális, tibio-peronealis) osztottuk fel a szegmentumokat.
Eredmények: 28 beteg (átl. életk.: 71±9 év, ffi:nő 11:17, átl. GFR: 53 ml/min/1,73 kg ) összesen 588 szegmentumát értékeltük (p=0.95). Az interobszerver korrelációs koefficiens (CC) régiókra (összes régió; aorto-iliacalis; femoro-popliteális; tibio-peronealis) lebontva a CO2 esetében 0.670, 0.651, 0.555, illetve 0.679, a QISS esetében 0.892, 0.895, 0.920, 0.877. Az intraobszerver CC a Likert értékeket nézve: a CO2 angiográfia (2 vizsgáló) esetében 0.829, illetve 0.591, a QISS esetében (2 vizsgáló) 0.818, illetve 0.844. A stenosis mértékének megítélésében az interobszerver korrelációs koefficiens CO2 esetében régiókra bontva 0.821, 0.934, 0.784, valamint 0.749, míg QISS esetében 0.967, 0.969, 0.947, 0,968, az intraobszerver CC az egyes vizsgálóknál CO2: 0.881, 0.932, QISS: 0.855, 0.908.
Következtetés: Az új QISS MR angiográfiás technika a CO2 angiográfiával szemben kiválóan reprodukálható módszer a PAD megítélésében. Első eredményeink alapján a QISS, amennyiben elérhető, biztonsággal alkalmazható, megbízható, noninvazív diagnosztikus eszköz a krónikus veseelégtelenségben szenvedő alsó végtagi verőérbetegeknél.