XXX. Magyar Radiológus Kongresszus

6. Szekció: Onkológia és képalkotás

S06.09: A mikrovaszkuláris ultrahang képalkotás lehetőségei a vese szolid és cisztikus elváltozásainak karakterizálásában a kontrasztanyagos ultrahanggal összevetve

Összefoglaló szövege

A kontrasztanyagos ultrahang vizsgálat (contrast enhanced ultrasound - CEUS) egyre kedveltebb a vese elváltozásainak vizsgálatakor, mint kiemelkedő idő-, és térbeli felbontással bíró, ionizáló sugárzással nem járó, betegbarát módszer. A CEUS elérhetősége azonban a natív ultrahang vizsgálattal összevetve szükségszerűen korlátozottabb. A nem kontrasztanyagos módszerek (color/power Doppler) érzékenysége sajnálatos módon általában nem elégséges az elváltozások finomabb erezettségének megítélésére. Nagy igény van így olyan technikákra amelyekkel a diszkrétebb érstruktúra is megjeleníthető. A mikrovaszkuláris ultrahang képalkotás (microvascular flow imaging - MVI) az elmúlt években megjelent olyan újabb módszer, mely elsősorban a jobb jel/zaj szűrés miatt legalább egy nagyságrenddel kisebb, és lassú áramlású ereket is képes megjeleníteni, így különösen ígéretes többek között a vesegócok karakterizálásában.
A jelen kutatómunkában az MVI érzékenységét vetettük össze a CEUS vizsgálattal a szolid vesegócok és komplex ciszták értékelésénél. A vizsgált periódusban azoknál a pácienseknél ahol a fenti eltérések miatt végzett CEUS vizsgálatot megelőzően natív MVI is történt, összevetettük a két módszer teljesítményét, a CEUS diagnózist tekintve viszonyítási alapnak. A kutatás során a képanyagot retrospektíven értékeltük. Azoknál a pácienseknél ahol color Doppler és MVI is készült, ill. ahol a késői fázisban poszt-kontraszt MVI is történt szintén vizsgáltuk ezek relatív érzékenységét a CEUS vizsgálattal összevetve. A natív és poszt-kontraszt MVI a vizsgált esetek döntő részében jól korrelált a CEUS diagnózissal, messze meghaladva a color Doppler érzékenységét. Ugyanakkor a szenzitivitás “határeseti” léziók (pl. minimális szeptális vaszkularizáció Bosniak IIF cisztákban) esetében jelentősen csökkent a CEUS technikával összevetve.
Eredményeink alapján az MVI a szolid és cisztikus vese elváltozások esetében is jelentősen bővíti a natív ultrahang lehetőségeit a belső erezettség megítélésére. Ugyanakkor a szeptumokban megfigyelhető diszkrétebb erezettség iránt az érzékenysége korlátozott, így a CEUS vizsgálatot nem helyettesíti. A poszt-kontraszt MVI technika rutinszerű alkalmazásához a módszer további jelentős optimalizációja szükséges. Összességében amennyiben elérhető, natív ultrahang vizsgálatnál az MVI-t célszerű előnyben részesíteni a color/power Doppler módszerrel szemben a vese elváltozásainak értékelése során.