XXX. Magyar Radiológus Kongresszus

5. Szekció: COVID-19 képalkotás

S05.06: SARS-Cov2 infekció gyermekradiológiai vonatkozásai: COVID és MIS-C a Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet tapasztalatainak tükrében

Összefoglaló szövege

Bevezetés: A pandémia első hulláma óta nyilvánvaló, hogy az újtípusú coronavírus fertőzésre gyermekek kevésbé fogékonyak, és a COVID lefolyása gyermekkorban általában enyhébb, kisebb arányban szorulnak a betegek intenzív kezelésre. Kórházunkban a harmadik hullámig PCR pozitív teszt rendszerint más okból hospitalizált betegek melléklelete volt. A második hullám tetőzését követő hetekben szembesült kórházunk a SARS-Cov2 infekció jellegzetes másodlagos immun-mediált tünetegyüttesével, ami „Multisystem Inflammatory Syndrome in Children”, azaz MIS-C néven került leírásra. E két entitás eltérő klinikai és gyermekradiológiai vonatkozásait tárgyaljuk.
Betegek: Március végéig összesen 237 igazoltan Covid pozitív gyermek került kezelésre, de légzőszervi betegség csak kisebb részükben alakult ki, többségük néhány napos belgyógyászati megfigyelést követően emittálható volt. 6 beteg igényelt intenzív osztályos kezelést, ebből 3 invazív lélegeztetést, egy közülük átmeneti ECMO kezelésre is szorult. Összesen 51 beteg esetében a MIS-C WHO által javasolt mind az öt diagnosztikus kritériuma érvényesült, további 10 esetben a kritériumok részlegesen teljesültek.
Eredmények: A Covid betegek mindegyikének PA mellkas röntgen felvétele történt, CT vizsgálat csak az ITO-n kezelt betegek esetében vált szükségessé. A gyermekkorban megfigyelt radiológiai mintázatok nem tértek el jelentősen a felnőttkorban leírtaktól, a mellkas röntgen az enyhe lefolyású esetekben leggyakrabban minimális aspecifikus eltéréseket jelzett. A markánsabb légúti tünetekhez kifejezettebb foltos transzparencia csökkenések társultak, vírus pneumoniára jellemző képpel. A CT-n megfigyelhető jellegzetes foltos GGO és „reverse halo” jelek mellett két esetben társult többszörös konszolidáció és két esetben intestitialis emphysema pneumomediastinummal és subcutan emphysemával. MIS-C esetén súlyosabb klinikai tünetek jelentkeztek, amit jelez, hogy 24 beteg szorult intenzív kezelésre, 22 közülük azonnali intenzív osztályos felvételre került. Állapotuk adekvát kezelés mellett rendszerint néhány napon belül rendeződött, de a felvételkor észlelt színes tünetegyüttes komoly differenciál diagnosztikai kérdéseket vetett fel. Jellemzőek voltak a betegek többségében jelentkező cardiovascularis érintettségre utaló jelek, és gyakoriak a súlyos hasi panaszok, amit acut hasi kórképtől kellett differenciálni. A radiológiai jelek itt is aspecifikusak voltak, pleuralis effusio, ascites, hepatomegalia, oedemás bélfali megvastagodás, hasi lymphadenopathia volt észlelhető. A súlyos vascularis érintettséget ugyanakkor jelezte, hogy vékonybél rezekcióra szoruló hasi szövődmény és mechanikus thrombectomiát igénylő arteria cerebri media occlusioval járó stroke is előfordult. A sürgősségi hasi ultrahang vizsgálat játszott legfontosabb szerepet abban, hogy a klinikai prezentáció időpontjában, a részletesebb laboratóriumi leletek elkészülte előtt más, sebészeti jellegű hasi kórkép kizárható legyen.
Konklúzió: A gyermekkori COVID kezelésében a radiológiai diagnosztika kevésbé meghatározó, mint felnőttkorban, a súlyosabb klinikai képpel járó MIS-C esetében viszont a sürgősségi radiológiai vizsgálatok értelmezése szoros klinikus-radiológus együttműködést igényel.