2. Szekció: Sport és képalkotás
Az overuse sérülés a gyermek- és serdülőkorú sportolók között nagyon gyakori, néhány jellegzetes töréstípust emelnénk ki ebből a csoportból. Főként baseball kapcsán, dobójátékosoknál írták le a „little leaguer’s váll”, „little leaguer’s könyök” sérüléseket, de egyéb sportokban is megfigyelhetők. Az előbbi a humerus proximalis epiphyseolysise, az utóbbi a medialis epicondylus humeri avulsiója, társsérülésekkel. A „tornász-csukló” - a radius distalis epiphyseolysise - szintén ismert stressz-törés típus a csuklóízületet terhelő sportágaknál. Az osteochondrosisok közül a tibia tuberositas Schlatter-Osgood betegsége emelendő ki, mint a térdfájdalom leggyakoribb oka a serdülő sportolóknál. Ezen elváltozások therapiája alapvetően a pihentetés és tüneti kezelés, ritkán kerül sor komolyabb rögzítésre, műtéti beavatkozásra. A kiskorú élsportolók életében viszont törést jelent a sporttól való hosszú ideig tartó eltiltás. A megelőzésre kellene a hangsúlyt fektetni, hiszen az életkorhoz és fizikai állapothoz igazított tudatos terhelés alapvető fontosságú a kisbajnokok egészségének megőrzésében. Nagyon fontos ezeknek a sérüléseknek az ismerete, mert a korai diagnózis biztosítja az időben elkezdett terápiát. Differenciáldiagnosztikai szempontból is lényeges ismernünk radiológiai megjelenésüket.